Avagy már annyit kint, mint benn. :)
Súlyt most nem tudok írni, mert elfelejtettük megmérni fürdéskor, de pótolom.
Az biztos, hogy nőtt, most már a 80-as ruhák a teljesen jók.
Pár napja taknyoskodik Miksa. Nem lett barátja az orrszívás, viszont férfiasan rekedtes a hangja a sok ordítástól. Az első éjszaka pokol volt, újszülöttként se voltak ilyen gáz éjszakáink (max. a kórházban).
Ezen kívül nagyon kínlódik a fogzással, remélem most már TÉNYLEG kibújnak a felsők...
De!
Átlagos napokon változatlanul zabálnivaló.
Kúszásban igazán profi, nincs már előtte rejtett zug. Megkóstolt már minden cipőt, széklábat és vezetéket.
Pakol, tekerget, nyomkod, püföl, intenzíven ismerkedik a környezettel.
Az álldogálás egyre jobban érdekli. Próbálkozik egyedül is felállni, de kevés sikerrel. Ha segítünk, boldogan áll és veszettül büszke magára. Egyre több mindent megért. Pl. ugrál, ha ugrálunk, mint a verebeket éneklek neki, pápázik-leginkább önmagának a tükörbe-, és érti, hogy nem, nem szabad, csak nem foglalkozik vele, de odafordul és mosolyog egyet.
Ha valami felkelti az érdeklődését, addig mondogatja, hogy otta-otta, amíg nem megyünk közelebb és nem nézzük meg, hogy mi az ott. Próbál mondani szavakat, ismétli, amit mondunk neki. A másik "szó" amit még mond, az az ata, ami valószínűleg apa jelentéssel bír.
Új szerelem a játszótéri gyöngykavics. Boldogan üldögél és kézzel-lábbal túrja. Azt nem részletezem, hogy hogy néz ki utána a zoknija.
