Sok minden nem történt december elejéig. Egy nagy eseményen lettünk túl Advent 2. vasárnapján: Miksát megkeresztelték. Egész jól viselte, pedig élete legraplisabb éjszakája előzte meg a szertartást...
Találkoztunk a Mikulással is, nem félt tőle, még a szakállát is megfogdosta. Megszólalni azért nem mert, pedig tudja mondani, h Télapó (Épó).
És ha már itt tartunk: Miksa beszél. Nem, mondatokat nem tud, de rengeteg szót ismer és minden igényét, óhaját, olvasmány élményét, őt körülvevő embert, érdeklődését felkeltő dolgot megnevez.
Reggel már jó ideje arra ébredek, hogy "Anyaaaa! Inni!"
Egész nap jár a szája, hangosan "olvas", a napjai nagy részét a lapozgatás teszi ki.
Néha zavarban vagyok, hogy épp miről is vagyon szó, mert pl a mimmammó egyaránt jelenthet pillangót, villamost és bimm-bamm órát. (Ami nem keverendő a sima tik-takkal. :) ) A szövegkörnyezet sokat segít, de a tantusznak olykor kell az idő.
A napi több névsorolás megmaradt, csak az említett felek száma duzzadt cca. 30 főre. Csoportosítja az embereket, hogy ki kihez tartozik.
Annyi minden jópofaságot mond, hogy le se bírom írni. Ízelítőnek: becézget minket, apját Apukának hívja, engem Anyanyának. Magára is mondta már, hogy babuka, bár kezd átállni arra, hogy Miksának nevezi önmagát és nem babának.
A tárgyragot kezdi használni, kőkemény T hangot biggyeszt kis hatásszünet után az adott szóhoz. Pl. kéri a cumiját: Munyi...T!
Birtokos-ügyben is van haladás, már nem csak Anyé meg Apé lehet valami, hanem Bibábé is. (Eredetéről elképzelésem sincs, a nevét egész érthetően mondja...)
ÉS! Már Fülest is a nevén nevezi, nem csak iázik neki. Elválaszthatatlanok lettek, a keze ügyében van egész nap.
ÉSÉS!!! Megismeri az UTE címert, mondja, h UTE, vagy Újpest, mikor mit, és tapsol. (Valamint a lila az egyetlen szín, amit magabiztosan fölismer és megnevez.)
A keze is egyre ügyesebb, nyomkod, tekerget, fedőt, kupakot leszed, papírra pöttyöz, firkál. Montessori tornyot szereti pakolgatni, a sorrend még nem megy, de fölteszi az összes korongot, a tetejére a "tojást", majd megdicséri magát, hogy hurrá!
Tudja, hogy mi az az árnyék, integet is neki minden alkalommal.
Szereti az embereket, főleg a felnőtteket, nagyon közvetlen velük. Vigyorog az utcán az idegenekre, mondja nekik, h néni meg bácsi.
A karácsonyfa az első pillanattól elbűvölte, az ajándékok felfedezéséhez kellett egy kis idő. Azóta is napjában többször odaáll elé, hogy ácony! Aztán kicsit megzilálja szegény fát. Szerencsére még nem borította magára.
Most, hogy végre havazott, lementünk szánkózni. Nagyon élvezte, hogy az arcára esik a hó. A szánkózás is bejött neki, vigyorgott végig.
Ma jutottunk el a 15. havi oltásra, ez az első alkalom, hogy hőemelkedése lett a szuritól.
Az orvosnál is végigmutogatott minden tudományt, a doktorbácsi roppant elégedett volt vele.
Végezetül a számok: 11,5 kg, 81 cm (A magasságában nem vagyok biztos, azt én mértem az ajtófélfánál. :) ), 10 fogacska.
