A legelején a legfontosabb: Miksa JÁR!
Nem csak úgy néha, véletlenül pár lépést, hanem igazándiból.
Játszótéren szinte rohan az egyik játéktól a másikig, néha elnyal, ordít egy sort, vagy azt sem, feláll és megy tovább. Itthon meg mindig eltűnik szem elől a nagyszoba-előszoba-étkező Bermuda-háromszögben. Itt szoktunk fogócskázni, körbe-körbe.
Sétánál messze nem biztos, hogy végig türelmesen üldögél a kocsijában, ki akar szállni, ami sajna nem mindig megoldható. Ha Apa is velünk van, akkor sima ügy. Így volt alkalma kutyust simogatni a héten, egészen extázisba esett tőle. (Ma megőrült a cicáért, a cica meg tőle, úgyhogy inkább el is bújt. :) )
Beszédben is folyamatosan ügyesedik, ismétel mindent, amit mondunk. Bővült az állathang-repertoárja is.
És végre mondja azt is, hogy Anya! Oké, az Apát többször, meg egy különös hanglejtéssel mondogatja. :)
Ami könnyít kicsit az életünkön, hogy többnyire szól pl., ha éhes (enni), vagy szomjas (inni), zenét akar hallgatni (tánci), Ukit (Uti), vagy Thomast (tütű) akar nézni. Az akarat kifejezésének kellemetlen formáját is egyre jobban alkalmazza, magyarán hisztizik, ha valami nem tetszik. Szerencsére többnyire dűlőre jutunk, ha végigkérdezem a lehetőségeket, és ilyenkor mondja, hogy mit is szeretne. (Pl. tente) Persze, ha valamit nem lehet, akkor megy a vergődés. :)
Amit nagyon bírok, hogy nap közben egyszer csak eszébe jut és elkezdi sorolgatni a rokonokat, barátokat. A sztenderd lista Apával kezdődik, azon, hogy apa dolgozik, mindig röhög. Biztos tud valamit. Aztán sorolgatja, hogy Mama, Nagyanyó (Nanyanyó), Papa, Noémi (Mémi), valamelyik nap még Erzsit is emlegette. :)
Nagyon szereti a zenét. (Kolompost és Halász Jutkát szoktunk hallgatni, rajtam már látszanak a mérgezés tünetei...). Ahogy nyitja a szemét, ezt a két utasítást kapom: enni, tánci. Aztán kaja után heverészik, "olvas" és hallgatja a zenét. Van, hogy én már végzek a reggeli teendőkkel és még mindig nem akar kijönni az ágyából.
Ha viszont kijön, akkor egy pillanat alatt borulnak a játékos dobozok, esetleg repülnek a ruhácskák a fiókokból kaján vigyor kíséretében. Visszarakodni továbbra se segít. Most már nem reagálok a kipakolásra, így nem is olyan buli, csökkent is a lelkesedés. :)
Azt hiszem, olyan kis magának való lesz, mint az apukája. Ha egyedül akar lenni, a szoba sarkába ül, háttal az ajtónak és ott machinál, leginkább lapozgat egy könyvet. Ilyenkor nem érdemes zavarni, mert fél perc után úgyis otthagy és megy vissza. Ha igényli a társaságot, szórakoztatást, úgyis szól. Napi 1-2 órát simán elvan így.
Azért még mindig ugyanaz a nyugodt kiskrapek, aki volt. :)
