10-én hajnali fél 1-kor fájásra ébredtem. Cca. 20-25 percenként jöttek, közben próbáltam aludni. Délután 2-ig szinnyegtem itthon, aztán bementünk a kórházba. Addigra már 6 ujjnyira tágultam és 5 percesek voltak a fájások. A vajúdóba Tomi, anya és tesó voltak velem váltott műszakban. 6 körül burkot repesztettek és átmentem a szülőszobára. Mindkét szobában volt tusoló, WC, labda, CD lejátszó. A labdán egész jól elvoltam, amíg nem kancsítottam a fájdalomtól, aztán inkább csak ott feküdtem oldalt. 3/4 8-kor kaptam egy szurit, amitől elvileg 20 perccel később kevésbé durva fájdalmakat kellett volna éreznem, majd egyszer csak tolófájásokat. Ehhez képest 20 perc se kellett a tolófájásokig, a doki alig akarta elhinni. :)
Ezen a ponton cserélt helyet Tomi tesómmal.
Viki végig segített a szülés alatt, tartotta a fejem, szerintem még nyomott is velem. :)
A szülésznő egy szuper csaj volt, tökéletesen megoldotta a gátvédelmet, még Dianatalt is kaptam. :)
Arra nem emlékszem, hogy hányadikra bújt ki Miksa, de állítólag hamar és könnyedén született meg 20:22-kor. A doki halálba dicsért, hogy mennyire együttműködő és fegyelmezett voltam, az ő szavaival: iskolapélda.
Amikor rám tették, muszáj volt sírnom. Végre végigtapogathattam a lábikókat, amik bentről rugdostak, megsimogathattam a kis pofiját, a hátát... Aztán elvitték mérni, ahonnan már az apukája hozta vissza. Úgy adta át, hogy: "Boldog névnapot, itt az ajándékom!"
Egy ideig a szülőszobán maradtunk, aztán áttoltak a kórterembe. Éjfél körül utánam hozták Miksát.
Ez volt a 39+5. nap története röviden. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése